Dugattyú a nappaliban? Több értelme van, mint gondolnád…

Elsőre valóban rossz ötletnek hangzik. A dugattyú a motorba való. Olajos, rejtett alkatrész, ami a motorháztető alatt teszi a dolgát, láthatatlanul. Aztán amikor megtisztítod, rendbe teszed, és új életet adsz neki, valami megváltozik, és 

Van egy vékony határ a “garázs” és az “otthon” között. A legtöbb autóalkatrész vagy abból készült berendezési tárgy ezt soha nem lépi át. Nyers marad, befejezetlen, kicsit agresszív. És pont itt van a különbség. Egy jól elkészített alkotás, például egy dugattyú lámpa nem akar iparinak látszani. Egyszerűen az. Csak átgondolt, letisztult formában.

És nem, ez nem arról szól, hogy férfibarlanggá alakítsd a lakást...

Sőt, pont az ellenkezője. Ezek a tárgyak nem hivalkodóakk. Nem uralják a teret. Csak ott vannak, visszafogottan, mégis karakteres jelenléttel. Egy finom módja annak, hogy becsempészd az autók iránti szenvedélyt az otthonodba anélkül, hogy magyarázkodnod kellene.

Legyünk őszinték egy pillanatra:

Érezted már azt, hogy férfiként kicsit alkalmazkodtál a saját otthonodhoz? Hogy minden szép, minden a helyén van… de valahogy kevés benne az, ami igazán megszólít?

Pont itt kezdenek számítani ezek a tárgyak.

Nem azért, mert “dekorációk”, hanem mert jelentenek valamit. Valamit, ami ismerős. Valamit, ami a tiéd.

És ezt nem csak úgy mondom, hanem tapasztaltam működés közben. A mi, saját otthonunkban például két kisebb lámpa van az éjjeliszekrényeken. Ezeket régi klímakompresszorokból készítettem még a legelején. Eredetileg nem ez lett volna a végleges helyük, csak ideiglenesen kerültek oda, mert épp nem volt más lámpánk, és adta magát a megoldás. Aztán ott maradtak…

Azóta csak úgy hívjuk őket: Piston Giraffe-ok. (A formájuk miatt teljesen adja magát.) És ezen a ponton a párom már nem is engedné, hogy eltűnjenek onnan.

A szoba részei lettek. Aztán az otthonunké is.

Ez a gondolat van minden Steelpire tárgy mögött. Nem az, hogy uralja a teret. Hanem hogy csendben helyet kérjen benne.