Hogyan indult a Steelpire: Autóalkatrészekböl egyedi design tárgyak

Honnan is indult a Steelpire?

Valahol egészen hétköznapi helyen.

Az egyetemi évek alatt, a felnőtt élet küszöbén, nálam is teljesen természetes gondolat volt, hogy hogyan lehetne egy kis plusz bevételhez jutni. Kipróbáltam kisebb üzleteléseket, különböző vállalkozás ötleteket… de egyik sem hozta meg azt a lelkesedést vagy eredményt, amit igazán kerestem.

Aztán ebbe az egészbe teljesen „ideális” módon belecsúszott az akkori autóm felújítása is. Többek között lengéscsillapítókat kellett cserélni. Amikor a szervizben rákérdeztek, hogy mi legyen a régiekkel, kell-e vagy mehet a kukába, valamiért nem hagyott nyugodni a gondolat.

Masszív szerkezetek voltak. Mérnöknek tanultam, úgy voltam vele: valamire csak jók lesznek. Elhoztam őket.

Pár nappal később egy ismerősömmel beszélgettünk, és ahogy az lenni szokott, a téma valahogy az üzlet felé kanyarodott. Félig viccből feldobta, hogy autókból kellene kanapét csinálni, mert a roncs autók olcsók, az ilyen bútorok meg drágák.

Nevettünk rajta. Aztán el is felejtettük. Legalábbis ő.

Hazafelé menet viszont újra és újra visszajött a gondolat. És egyszer csak összeállt.

Roncs autóm nincs. (Szerencsére.) De lengéscsillapítóm van. Csináljunk abból valamit. Valami különlegeset.

Tulajdonképpen itt indult minden.

Vagyis… csak indult volna. Mert nem volt műhelyem. Nem voltak szerszámaim. Budapesten laktunk albérletben a párommal, szóval az sem volt opció, hogy csak „nekiesek” a nappaliban.

Maradt az, hogy szépen lassan, hétről hétre elkezdtem összeszedni, amire szükségem volt. Szerszámok. Alapanyagok. Kísérletezés. Hétvégente pedig vidéken, a szüleimnél, a kertben barkácsoltam.

Aztán egyre több minden lett. Egyre több alkatrész. Egyre több szerszám. Egy saját műhely. És közben elkezdett formát ölteni valami, aminek akkor még neve sem volt.

Vagyis volt… több is. Az évek alatt három különböző névvel is próbálkoztam. Mindegyik szépen lassan elhalt. Nem volt meg az az érzés, hogy „igen, ez az”.

Aztán megszületett a Steelpire. És ez már maradt.

Most pedig, miközben ezt a blogot írom, közel 80.000 követő van összesen a social media platformokon. A márka egyre ismertebb. A projektek egyre nagyobbak. A darabok egyre kidolgozottabbak. De ehhez kellett pár év.

És ami talán a legjobb az egészben: az a bizonyos első darab… még mindig megvan. Egy lengéscsillapítóból készült bárszék.

Ma is ott van a műhelyben. És amikor villanyt szerelek vagy épp a lézergravírozást tervezem, azon ülök.

És jelentem: az élettartam teszten eddig kiválóan teljesít.